Levéltöredék barátnémhoz lyrics
by Zoltán Kodály
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet
S távolléted alatt kedvem miben lelem!
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem
Lefestem szüretem estvélyi óráit
Ha már cselédimet nyugodni eresztem
És csak alig hallom a vígság lármáit
Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem
Leplembe burkolva könyökemre dűlök
Kanócom pislogó lángjait szemlélem
A képzelet égi álmába merűlök
S egy szebb lelki világ szent óráit élem
Az őszibogárnak busongó hangjai
Felköltik lelkemnek minden érzéseit
S az emlékezetnek repdező szárnyai
Visszahozzák éltem eltünt örömeit
Életem képe ez. - Már elestvélyedtem
Béborúlt az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
A szelíd szerelem hamvadó szikrája
S bús melancholiám szomorgó nótája