Nem keresem többet
Az Igazságot...
Csak leülök csendben
Halkan ülök és várok
S ha eljön újra
Majd illendően köszöntöm
S mint régi barátok
Együtt ülünk a földön
Tüzet gyújtunk
Hogy átmelegedjen a testünk
A nevetéstől
Megvidámodik a lelkünk
És előkerül majd
A bor és a pogácsa
És szívesen gondolunk
Minden gyönyörű lányra
És mindenre, amit
Isten adott a Földnek...
Milyen egyszerű lenne
Ha mind megértenétek...
Hogy minden rajtad
Múlik, Testvér és Rajtam
Hogy megfogjuk-e
Egymás kezét a bajban
Hogy elhisszük-e újra
Az isteni tervet
Hogy Isten vagy
Ha boldogságot teremtesz
Hogy Isten vagy
Mert Isten is úgy akarja
Hát erre igyunk
Áldomást a borban
Ezért hát...
Nem keresem többet
Az Igazságot
Ha kell, majd Veletek megtalálom
Ha kellünk neki
Majd Ő talál meg Minket
De addig magamban
Hallgatom a csendet