Látom, hogy fáj neked
Látod, hogy fáj nekem
De itt belül lassan
Elül a félelem
Már nem bánt, ha jön a magány
Már nem félek attól
Ha belehalok
Már nagyon rég érzem
Egyedül maradok
De már nem bánt, ha jön a magány
Ha nem lehet úgy, ahogy
Megálmodtuk százezerszer
Ha hiába kérjük még
Ezerszer újra
Ami nem múlik, ami megmarad
Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk
Amit átéltünk, a szerelem
Az voltam én és te
Csak ez segített nekem, ha jön a magány
Az ablakunkból
Még láttalak
Az ajtót becsuktad
De itt maradt a szerelmünk
Ha jön a magány
Miért nem lehet úgy
Hogy csak szeretünk
Aztán még jobban
Aztán eléghetünk
Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!