A fal mellett mész lapulva
Hó és jég zuhanhat rád
Egy kés hideg élét megérzed
Ahogy a veséd felé kaszál
Nem lepődsz meg semmitől
Ha hallasz egy sikoltást
Beépültek az életedbe
A tetvek és poloskák
Voltak már jobb idők
Talán lesz még erőd
Anyám mosolyától van erőm
Ő tudja, hogy lesz még nyár
Csak tűnjetek már végre el
Tetvek és poloskák
De fáj, ahogy lesnek rám
De fáj, ahogy csípnek és szúrnak
Még a falnak is füle van
Így szól a mondás
Jobb lesz hát nem pofázni
Még valahol meghallják
És ha egyszer meghallják
A véred is akarják
De utálom a pofátok
Tetvek és poloskák!